HA NEM OLVASTAD MÉG A TRILÓGIÁT, NE KEZDD EL OLVASNI! :)
Köszönöm nektek, hogy már majdnem 4000 felkerestétek a blogomat! :D :*
8.FEJEZET
- Ana? Jól érzed magad? Mondd el mi történt hátha tudok segíteni neked. - rekedtes a hangja, érződik benne a tehetetlenség súlya.
- Kate - kezdem bizonytalanul - itt van?
- Igen, a váróteremben...
- Ki kell jutnom innen! - leugrom az ágyról, lecsatolom a csövet a karomról, még szerencse, hogy csak infúziót kaptam. Nem tudom, hogy hogyan voltam gyorsabb de sikerült kijutnom a szobából úgy, hogy Christian nem állított meg. Futok előre, egyenesen a váróba. Utánam kiabál, hallom a saját nevem, de most Kate-hez kell mennem. Nem bírom Christian jelenlétét elviseli azok után amit tettem. Érzem, ahogy arcomba szökik a vér. Mit tettem? Gyorsítok a tempómon. Befordulok egy sarkon és már ott is vagyok. Kate maga elé mered, Elliot mellette ül a kanapén.
- Kate! - hirtelen rám néz, nem érti mit keresek itt.
- Ana, jól vagy? - feláll és odajön hozzám - Nagyon nem nézel ki jól. Gyere visszakísérlek. Hol hagytad Christiant?
- Nem. Nem! Nem mehetek vissza! Nem bírnám elviselni! Kate, nem bírom elviselni a közelségét, nem bírok ránézni. - érzem, hogy gyengülök, ezért Kate karját fogom meg - Kate, ígérd meg nekem, hogy segítesz!
- Mégis mi történt?
- Emlékszem. Mindenre.
- Még most sem értelek, Ana. - Christian most ért be engem. Nagyon ijedtnek tűnt. Ilyen gyorsan csak nem futhatok.
- Ana, - mondja zihálva - mégis mi a fene történt? - még csak nem is fordulok hátra.
- Kate-tel akarok lenni. Csak Kate-tel! - nem tehetem meg ezt vele, nem akarom, hogy szenvedjen. Most nekem kell szembenéznem a tetteim következményeivel.
- Gyere. Visszakísérlek. - Karját a derekamra rakja és így támogat vissza szobába.
Sétálva sokkal hosszabb az út. Szerencsére Christian nem akadékoskodott és ott maradt a váróteremben Elliott-tal. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Lassan leültem az ágyra és Kate is letelepedett mellém.
- Kate, borzasztóan elszúrtam mindent, - a szavak csak úgy áradtam belőlem, mint a vízfolyás - volt ott az a csapos. Emlékszel rá? - bólint, nekem pedig elcsuklik a hangom - vele csaltam meg Christian-t.
- Ana, megerőszakolt? - nem értem miért kérdezi ezt, én a helyében kiakadnék és ordibálnék magammal.
- Kate, most vallottam be, hogy megcsaltam a férjem. - olyan rideg a hangom, meg sem tudnám mondani, hogy az enyém.
- Téged bedrogoztak. Ez is az egyik mellékhatása lehetett. Te nem akartad megcsalni Christian-t, - megfogja a kezemet - valami barom állat bedrogozott és...és hát tudod. Nem te tehetsz róla. Ne hibáztasd magad. - kedvesen mosolyog, máskor megnyugtatónak találnám de most felbosszant.
- Nem érted, igaz? - felemelkedik a hangom, ahogy elmondom neki, még mindig hideg zuhanyként hat rám -Végig magamnál voltam, én kezdeményeztem! - suttogássá alakul a hangom - Én tehetek róla nem más.
Kihúzom a kezemet az övéből. Most biztosan elszörnyedve néz rám, és rögtön itt hagy. Ehelyett szorosan átölel. Meglepett a reakciójával.Talán percekig öleltük egymást, de a lényeg, hogy hatott. Lenyugodtam. Óvatosan eltolom magamtól a vállánál fogva és a szemébe nézek.
- Nem mondhatod el Christian-nak megértetted? Kate, nem tudhatja meg. Senki sem tudhatja meg.
- Bármennyire is szeretném nem elmondani senkinek ezt jelenteni kell a rendőrségen. Bűncselekmény áldozata vagy. Nem hagyom annyiban, hogy megússza az a vadállat, aki ezt tette veled! - egyik haj tincsemet a fülem mögé rejti és azzal a bátorító mosolyával ajándékoz meg.
- Ahogyan én sem. - mindketten az ajtó felé fordulunk. Az ajtófélfának dől, és engem néz. Arca kifürkészhetetlen, mint általában. Szentséges basszantyú! Christian mindent hallott!
KÖVETKEZŐ FEJEZET
Író:
Remélem tetszett nektek. Nem tudom, hogy most mennyire sikerült karakterhűre az a fejezet, de igyekeztem. :D Véleményt mindenképp mondjatok! ;)
Mikor jön a következő rész?
VálaszTörlésMa! :D
Törlés