HA NEM OLVASTAD MÉG A TRILÓGIÁT, NE KEZDD EL OLVASNI! :)
Bocsánat a csúszás miatt, remélem ez a fejezet kárpótol titeket mindenért! Puszi nektek és jó olvasást! ;)
6.FEJEZET
Forog velem a világ...Minden színesebb, élénkebb, melegebb és közelebbinek tűnik, mint kellene. Megpróbálok megmozdulni és ólom nehéz karom végre engedelmeskedik nekem. Felnézek és látom, hogy, Kate lecsapta a telefont és kiabál, integet valakinek. Majd felém fordul, megfogja puha kezével az arcomat. Nem tudom miért de elkezdek reszketni. Könnyek csorognak végig az arcomon és újra az a hat szám jár a fejemben, az a borzasztó élmény, amikor Christian kezet emelt rám. Az a borzasztó nap, amikor a Játszószobájában megmutatta mi a legrosszabb...a nap, amikor elhagytam. Gyermeki sírás tör elő belőlem, kezemet most már az arcomba temetem. Felhúzom a lábaimat, hogy még jobban eltakarjam az arcomat. Kate a hátamat simogatja, és a sírástól csak még jobban rázkódom. Hozzám beszél, de a hangja, mintha messziről jönne és beleolvad a még mindig dübörgő zenébe. Óvatosan felemeli a fejemet. Ne! Nem akarom, hogy a szemembe nézzen! Tudni fogja, hogy mit tettem. Igazság szerint fogalmam sincs, hogy festhetek. Izzadt, kócos haj, felhevült test és abba nem maradó sírás. Hiába minden, Kate a szememet nézi de én elnézek mellette. Egy bronzos hajú férfi közeledik felém aggódó arca hasonít Christian-éra, de ő nem lehet Christian. Ő nincs itt. Nem érhetett ennyi idő alatt ide. Kate szemébe nézek. Még mindig hullanak a könnyeim ő óvatosan letörli őket, de ő is folyamatosan csak sír. Összeszedem minden erőmet, mert érzem, hogy minden egyre távolabb és távolabb kerül tőlem.
- Sajnálo... - és minden elsötétedik körülöttem.
Amikor kipattan a szemem, csak a folyamatos fehér suhanó csíkokat látom magam fölött. Hirtelen próbálok felkelni, megijeszt a saját légzésem. Valami van az arcomon, befedi a számat és az orromat. Ég mindenem, Sajog a tüdőm, minden egyes levegővétel egy újabb szúró fájdalom a mellkasomban. Fekete alakok hajolnak fölém, a fehér csíkok egyre gyorsabban haladnak el felettem. Kiabálnak de nem értem, hogy mit mondanak. Egy kéz óvatosan megfogja az enyémet, felemeli. Pupilláim kitágulnak, köhögök és nem bírom elfordítani a fejemet, de tudnom kell ki van ott! Erőt veszek magamon. Christian! Aggódó tekintete, teljes rémületté válik egy pillanat alatt, amint ránézek.
Megnyugodtam. Ha ő itt van nem lehet semmi baj. Visszahajtom a fejemet és egy orvos felé fordulok. Kórházban lennék? Teljesen átlagos orvos. Rövid, fekete haj. Undorító farkasvigyor? Uramisten! Ő Jack! Kirántom a kezemet Christian-éból és megpróbálom eltolni magamtól a férfit.
- Hagyj békén! Tűnj innen! - kiabálom Jake-nek, amint megtaláltam a hangomat. De nem megy el, Christian, hogy tehette ezt velem? Ránézek. Zihálok és tovább sikítozom, hogy hagyjon békén. Holtsápadt arccal néz vissza rám a könnyes szürke szempár. Az oxigénmaszk, aminek a feladata a légzés segítése, most egyáltalán nem segít, csak nehezíti a légzésemet. Megpróbálom az összes levegőt kipréselni egy mondat elejéig a tüdőmből.
- Gyűlöllek Christian! Utállak! Nem akarlak látni! Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Mit? - úgy látszik sokkal több volt bennem, mint eredetileg hittem. Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! Nem akarom többé látni! SOHA! Ha eddig holtsápadt volt, akkor most úgy néz ki, mint aki szellemet látott. Teljesen ledöbbent. Éles fájdalmat érzek a bal vállamban. Jack belém döfött valamit. Erőtlenül esek vissza az ágyra. Érzem, ahogy a mélybe húz az anyag, ami a szervezetembe került. Itt a vég. Ennyi volt. Utolsó gondolataim egy dolog körül forog...Sajnálom Picipötty!
Egy gép egyenletes zúgása ébreszt fel. Óvatosan nyitom ki a szememet. A karomban az ismerős szúró fájdalmat érzem. Lassan nézek körbe, nagyon fáradt vagyok. Mindenem fáj, de legfőképpen a fejem. Összeráncolom a homlokomat, a fények halványan pislákolnak, mégis ismerősnek tűnik a hely. Ugyanabban a kórteremben vagyok, mint egy hete! Egy hét alatt sikerült visszajuttatnom magamat a kórházba. Ennél ügyesebb nem is lehettem volna. A teremben nincs senki egyedül vagyok. De akkor, hogy kerültem ide? Egyáltalán mit csináltam az este? Picipötty! A gép hangja gyorsabb tempóra vált, ahogy a légzésem is. Csak nyelem a levegőt, hiába érzem az égető érzést a mellkasomban egyszerűen képtelen vagyok máshogy lélegezni. Valaki berohan a terembe, sarkában egy ápolónővel. Újabb adag injekció és megint alszom.
CHRISTIAN
- Mi történt! Árulja már el! - ideges, ellentmondást nem tűrő a hangom - Az Istenit! Válaszoljon ha kérdezem!
- Ha kiabál velem nem fogom hamarabb elmondani magának! A feleségének egy gyengébb fajta kábítószert adtak be. Feltehetőleg az italába. A vizsgálatok kimutatták, hogy extasy névre hallgató partidrogot találtak a szervezetében. Mivel ez az anyag alkohollal keverve akár halálos is lehet megfigyelés alatt tartjuk az elkövetkező 24 órában. Az extasyt gyakran hívják szerelemtablettának, mert felfokozza a színek és hangok érzeteit, és állítólag felerősíti az érintés és simogatás által kiváltott érzéseket is, különösen a szeretkezés során. De az extasy gyakran hallucinogéneket is tartalmaz, azaz olyan drogokat, amelyek az emberek elméjére hatnak, és olyan dolgokat láttatnak vagy éreztetnek velük, amelyek valójában nincsenek is ott. A hallucinogének egy félelmetes vagy szomorú múltbeli eseménybe sodorhatják a személyt, amelybe beleragadhat anélkül, hogy ezt észrevenné. A legismertebb rövid távú hatásai a csökkent ítélőképesség, hamis érzelmi kötődés, zavarodottság, izommerevség, gyengeség, hidegrázás, homályos látás és az émelygés. A felesége ezért nem tudta ki maga, ezért látott olyan dolgokat, amik nincsenek ott. A viselkedése egyértelműen arra utal, hogy nem egy kisebb adagot kapott, de nem is nagyot. Reménykedjünk a legjobbakban. Esetleg lenne még kérdése?
Kate közelít, így már nincs túl sok időm. Meg kell kérdeznem, bár rettegek a választól. A hangom remeg.
- És...mi van a babával?
Hát remélem tetszett nektek ez a kis rész. :3 Igen sok megválaszolandó kérdés van és most már ha csúszás van ígérem szólok! :D Vasárnap találkozunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése