HA NEM OLVASTAD MÉG A TRILÓGIÁT, NE KEZDD EL OLVASNI! :)
Mi történne, ha elszabadulna a pokol egy diszkóban? Vagy legalábbis Ana számára mi számít pokolnak?
Most Christian szemszögébe pillanthattok bele.
4.FEJEZET
Mire felérek a lifttel valósággal őrjöngök. Bazd meg, Grey! Hogy a francba gondolhattad komolyan? Meg sem bírtál szólalni. Hagyod elmenni, és még csak utol sem éred? Legalább Sawyer vele van. Higgadj le, a munkahelyeden vagy, az Istenit! Andrea felnéz, amikor elviharzok mellette, de rohadtul semmi kedvem, most azzal a kiadóval foglalkozni. Ugye milyen jó, hogy megvetted a céget? Még mindig az a gunyoros mosoly kísért engem, valahányszor eszembe jut a beszélgetésünk. Bemegyek az irodámba, és az önéletrajzok hatalmas kupacát egy mozdulattal a földre dobom. Felmondott miattad! Felfogtad? Élete munkáját eldobta a Te hülyeséged miatt! Belerúgok a földön fekvő iratokba. Kopogtatnak az ajtón. Andrea dugja be rajta a fejét.
- Elnézést, Mr. Grey.
- Mit akar? - förmedek rá.
- A következő interjú 5 perc múlva lesz. Óhajt megint bemenni rá? - a hajamba túrok.
- Nem! Mondja meg a helyettesemnek, hogy folytassa a keresést. De a legkiválóbbat válassza, nem hagyhatom, hogy tönkremenjen a Grey Kiadó.
- Értettem. Tehetek Önért még valamit?
- Nem. - fogom magam és kimegyek az irodámból. Újra a liftet hívom. Beszállok, nyomom a gombot és egy perc múlva már le is érek.
- Taylor, álljon elő a kocsival.
- Igenis, uram.
A lakás üres. Mindenhová bemegyek. A konyhába, a nappaliba, a hálóba, az emeleti szobába, a fürdőbe még a Játszószobába is. Sehol sincs. Hol lehet? A kurva életbe! Előveszem a mobilomat és hívom. Nem veszi fel. Üzenetet is küldök, de semmi válasz. Sawyert tárcsázom.
- Uram?
- Hol van Ana?
- Pár perce szállt ki a járműből, uram.
- És hova ment?
- Azt mondta, hogy halaszthatatlan dolga akadt, és nyomatékosan megkért, hogy ne kísérjem el.
- És maga a kocsiban maradt? - Idióta!
- Igen, uram. Láttam merre ment, Mrs. Grey.
- Akkor menjen utána, és ültesse abba a rohadt autóba és hozza haza. Világos?
- Igen, uram.
- Hívjon ha már a kocsiban van. - és bontom a vonalat. Nincs mit tennem, várnom kell. De rohadtul utálok várni!
Telnek a percek és semmi sem történik. Várom a hívást, de semmi. Fel alá járkálok, régen voltam ennyire ideges.
Eltelt egy óra. A telefonom megcsörren és máris fogadom a hívást.
- Uram! Mrs. Grey eltűnt.
- Hogy érti azt, hogy eltűnt? - ordibálok a telefonba. Eltűnt...Ezt jól elkúrtad, Grey!
- Ugyanarra mentem, amerre Mrs. Grey, minden boltba bementem, de egyszerűen nem találom, uram. A telefonját a kocsiban hagyta..
- Maga elhagyta a feleségemet? - még jobban beleordítok a telefonba.
- Képtelenség elérni, fogalma sincs róla, hogy hol van. Egy feladata volt, egy nagyon egyszerű feladata. Vigyázzon rá! Nem érdekel, hogy hogyan de kerítse elő! Megértette? - leteszem a telefont. A kurva életbe! Hozzávágom a falnak, úgy, hogy az széttörik. Remek, most még új telefont is vehetsz. Bemegyek a dolgozószobámba, leveszem a nyakkendőt és az asztalra dobom. Leülök a székbe és megpróbálok koncentrálni a munkámra.
Eltelt már két óra. A munkámat abbahagytam, most magam elé meredek. Ha valami baja esik én esküszöm, hogy.... Jelez a lift, hogy valaki felfelé jön. Felpattanok és átvágtatok az előcsarnokba. Biztosan ő lesz az. Kezdek lenyugodni. Remélem meg tudjuk ezt beszélni. Ha elmagyarázom neki, hogy a kiadó a negyedéves jelentése szerint becsődölhet, hacsak nem találunk valakit, aki helyreteszi a dolgokat. Vajon meghallgat? Mi lesz ha nem? Erre most nem akarok gondolni. Nyílik a liftajtó. Csak magamhoz akarom őt ölelni és...
- Elliot? - Mi a francot keres itt?
- Mi van, mást vártál, bratyó? - kezet rázunk és megöleljük egymást.
- Ami azt illeti igen.
- Hidd el, én sem jöttem önszántamból. Ember a nők mindig ilyenek?
- Ezt hogy érted?
- Kate most rúgott ki a lakásból. Pedig épp, hogy csak hazaértem és...
- Ezért jöttél? - jobb kezemmel a halántékomat masszírozom, már csak ez hiányzott.
- Részben. Figyu, nem tudsz egy olyan helyet, ahol lehet vásárolni?
- Hogy mi van?
- Mint mondtam, Kate kirúgott, pedig épp, hogy csak hazaértem. Elküldött a boltba, bár elég fura volt a szitu. Éppen hánytatta Anát, és...
- Nálatok van Ana? - egyből éber lettem.
- Igen, de nagyon kivan. Összevesztetek, haver?
- Micsoda? Kivan? Elliot az Istenért beszélj már normálisan! - erőt kell vennem magamon, hogy le ne ordítsam itt helyben. A nappali felé veszem az irányt és betessékelem. Ő leül én továbbra is állok.
- Hát, amikor hazaértem, furcsa hangokat hallottam a wc-ből, ezért elindultam felé. És akkor azt látom, hogy Ana elég durván hány, Kate pedig fölötte áll és a haját fogja. Na, gondolhatod, hogy el lettem küldve. Aztán pár perc múlva kijönnek, és teát kezdtünk csinálni Kate-el. Én csinálom a kis feladatomat, és Kate visszarohan a nappaliba. Közelebb megyek, hogy most meg mi van, és akkor látom, hogy totál kész volt Ana. Nagyon sírt, szegény. És, mint mondtam, ezután megint el lettem küldve. Na, eddig én beszéltem...merre is van a bolt? - mintha arcon csaptak volna egy baseball ütővel. Ez mind a Te hibád! Miattad van most ilyen helyzetben! Ledermedve állok. Nem bírok mozdulni.
- Öhm, Christian? Velem vagy még, tesó?
- Ez mikor volt?
- Mi mikor?
- Mikor jöttél el?
- Jah, hát olyan fél órája, miért? - elindulok a lift felé.
- Gyere, én elmegyek Ana-ért, téged pedig kirakunk majd egy boltnál, megfelel?
- Köszönöm. - felpattan a szófáról.
- Hát ez meg... - felveszi a telefonom maradványait.
- Majd később. - kinyílik a liftajtó, belépünk mindketten, és máris megyünk lefelé.
Elliot pár perce szállt ki, és egyre idegesebb vagyok. Mit mondjak? Hogy kezdjek bele? Kérjek bocsánatot? Legszívesebben megbüntetném, súlyos szabálysértés volt ez a részéről. Ő a Te feleséged! Aki, a Te gyerekeddel terhes! Légy már észnél! A jobb lábam folyamatosan fel-le mozog a kocsiban, le kell fognom...Mi? Máris itt vagyunk? Ijedten nézek körbe. Mély levegő, ne szarozz már, Grey!
- Itt várjon meg, Taylor! - kiszállok a kocsiból és elindulok a ház felé. Tétovázok, megnyomjam? Erőt veszek magamon, és lenyomom a gombot.
- Igen? - Kate hangja az.
- Kate, beszélnem kell Ana-val! - újra érzem azt az erőt, ami a Játszószobámban tör rám. Az Uralkodó felébredt bennem.
- Te vagy az Christian?
- Igen. - Ez most komoly?
- Na jól van, akkor most szépen visszasétálsz az autódhoz és elhajtasz innen! Semmi szüksége nincs most rád.
- Kate! Te ezt nem értheted. Engedj fel! - kezd egy kicsit idegesíteni.
- Vagy mi lesz? - Szőke nő.
- A francba is engedj fel!
- Sajnálom, Christian. Viszhall.
- Kate, le ne tedd ...a kurva életbe! - és a vonal megszakadt. Dühösen megyek vissza az autóhoz.
Így akarsz játszani? Legyen.
- Hova megyünk, uram?
- Barney-hoz.
Már megint fel-alá járkálok a házban. Újonnan szerzett telefonomat szorongatom. Hála Barney-nak újra van készülékem. Már többször hívtam Kate-et, nem vette fel. Lassan éjfél és semmit sem tudok reggel óta Anáról. Hirtelen megcsörren a telefon. Végre vissza hív az a szőke borzadály. Már épp bele akartam szólni, de...
- Christian! Azonnal ide kell jönnöd!
- Kate mi történt?
- Hosszú, nagyon hosszú történet, az idő pedig kevés, mondom a címet és indulj el - szinte már sír, a picsába mi történhetett - valami szörnyű dolog történt Anával. - Lefagyok, bele sem merek gondolni, hogy mi történhetett.
- Mondd a címet és indulok!
Író:
Na, remélem tetszett a Christian-os fejezet! A következő részben kiderül, hogy mi is történt pontosan Anával! ;)
Kommment jöhet! Csak bátran! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése