FANFICTION 1.rész

HA NEM OLVASTAD MÉG A TRILÓGIÁT, NE KEZDD EL OLVASNI! :)

És íme az első fejezet, hú de izgulok. :) Nyugodtan írjatok akár a chatbe, akár komiba, hogy tetszett - nem tetszett, várom az építőkritikákat! :D Na de ennyi elég belőlem, beszéljen helyettem a fejezet.

1.FEJEZET

     

     Kimerült vagyok. Ez az első gondolatom, amikor kipattan a szemem. Lassan ülök fel, a bordáim
még mindig fájnak és a tegnap esti "testedzés" nem tett igazán jót neki. Elmosolyodom, amikor eszembe jut, hogy miket csináltunk. Christian milyen gyengéd, érzéki és mégis durva volt. Oh, istenem, hogy lehet, hogy begerjedek még akkor is ha csak rágondolok? Érzem azt az ismerős kis finom összehúzódásokat a hasamban, mélyen lent...Hmm..

      Még mindig az ágyon ülök, és a kora hajnali fényben gyönyörködöm. Milyen csodálatos látvány is a félig sötétkék, félig mélyvörös Seattle látvány. Kikászálódok az ágyból és közelebb megyek az ablakhoz. Kezemet az üvegre rakom. Hideg, bár nem lep meg. Érzem, ahogy a hideg egész testemet rázza. Elveszem kezemet és a pocakomra rakom. Picipötty...Ez lesz az otthonod, egész Seattle a lábaid előtt hever, és te még csak nem is tudod mit is jelent ez. Persze a papád tudja ezt, sőt mindent az irányítása alatt akar tudni. Hát persze, hogy ezt akarja. Jaj Picipöttyöm! A papád folyton...Hol is van? Eddig észre sem vettem, hogy Christian nincs mellettem. Körülnézek a szobában. Látom, hogy mellettem aludt, de nincs a itt. Felkapom a kék kombinéhez tartozó köntöst és a fürdőszobába megyek. Felkapcsolom a villanyt, az éles fény bántja szememet, de nem nagyon érdekel. Itt sincs. A gardrób felé veszem az irányt. Miért is menne a gardróbba? Tudatalattim, maró gúnnyal a hangjában, még kora reggel is okosabb, mint én. Inkább a konyha felé igyekszem. Hol lehet? A konyhában üres. Átnézek az étkező asztalra, sehol senki. Most már futólépésben közelítem meg a nappalit. Üres. Benézek a dolgozószobájába, a könyvtárba. Felfutok a lépcsőn és berúgom a régi szobám ajtaját. Itt sincs. Hol vagy Christian?! Csak nem menne el így. Elhagyott? Fut át az agyamon, de el is hessegetem azonnal. Honnan is jött ez a hülye ötlet? Elment, hogy miért arról fogalmam sincs, de rosszul esik; az biztos. 

     Lassan sétálok vissza a konyhába. Kinyitom a hűtőt és akkora mosoly jelenik meg az arcomon, hogy le se lehetne vakarni róla. Egy hatalmas tál sonkás palacsinta és a tetején egy cetli:

"Az én kis családomnak"

Gyorsan kiveszem a cetlit és megfordítom. Újabb üzenet áll rajta:

"Anám! Egy kis probléma adódott a Grey House-ban, ne aggódj, jövök, amint tudok.

Szeretlek, C."

Méregetem még egy darabig a kis lapot. Nagyon fura, hogy csak így lelépett, hiszen amióta itthon vagyok egy percre sem tágít mellőlem. Megvonom a vállam, ha azt mondja ne aggódjak, hát akkor nem aggódom. Kiveszem a palacsintát, megmelegítem és leülök az asztalhoz. Csend telepszik az asztal köré. Lassan csipegetem az ételt, nem vagyok annyira éhes, de mégis kívánom. 

     Miután megettem 2 palacsintát és megittam egy nagy pohár narancslevet, egyre jobban egyedül érzem magam és amikor egyedül vagyok, akkor a gondolataimba merülök. Még Mrs. Jones sem kelt fel, vagyis Christian tegnap késő este mehetett el. Akkor miért nem jött még vissza? Vajon tényleg nagy a baj? Tényleg olyan probléma volt, amit csak Christian tud megoldani? Vagy valaki megint kárt tett a Grey House-ban? Ez a véletlen műve? Furcsa gondolatok kavarognak a fejemben, megrázom, mintha ettől elmúlnának és az üresség, amit érzek elmúlhatna ettől.

   - Jó reggelt, Mrs. Grey! - Köszönt vidáman Mrs. Jones.

   - Reggelt'. - Visszamosolygok rá, erre a bájos mosolyra nem lehet nem elmosolyodni.

   - Kér reggelit, asszonyom? Vagy már reggelizett? 

   - Nem köszönöm, már ettem. - most vagy soha, talán ő tudja hol lehet Christian - Tudja hova ment Christian? Esetleg, hogy még miért nem tért vissza? 

Váratlanul éri kérdésem, és mintha gondolkodna a válaszon. Talán Christian beszélt vele, hogy ne mondjon semmit?

   - Mr. Grey tegnap késő este kapott egy hívást. Azt mondta, hogy az asztalon hagy egy lapot azt tegyem be a hűtőbe és készítsek önnek reggelit, mivel ma valószínűleg hamarabb kel fel. - Ki gondolta volna, hogy nélküle hamarabb kelek? - Tettem, amit kért, igen, még azt is mondta, hogy ha fel kel mondjam meg magának, hogy siet vissza. 

   - Köszönöm.

   - Semmiség, asszonyom. Leszedhetem az asztalt? - bólintok, ő szokás szerint kedvesen mosolyog és eltűnik a konyhában. Aggódnom kéne, hogy nem jött még vissza? Mindenesetre most nem tudok ezzel foglalkozni, ha nincs itthon hát nincs, azt mondta ne aggódjak, nem is teszem. 

     Most egy jó kis fürdőre van szükségem. Bemegyek a fürdőbe és jó meleg vizet folyatok. Lassan leveszem a ruháimat. A földön hagyom őket, semmi kedvem most hajolgatni, amúgy is eléggé fáj mindenem. A kedvenc jázmin illatú tusfürdőmből nyomok a vízbe, majd szépen lassan belemászom.

Hmm...Isteni! A meleg ugyan éget, de ez kell nekem. Nem mozdulok, egy jó darabig így maradok. Mikor már nem égeti a bőrömet a meleg, elkezdek mosakodni. A karomat, a felsőtestemet, a lábamat. Szépen sorjában. 

     Mindenemmel végeztem, kijövök a kádból, a vizet leeresztem és megszárítkozom. Törölközővel a testem körül megyek vissza a szobába. Kikukkantok az ajtón, de hiába, Christian még nem jött vissza. Szomorkásan megyek be a gardróbba és az aznapi teendőimre gondolok. Csütörtök van, szóval szokásosan a nagy semmittevés vár rám..kivéve..Csütörtök van! Egy hete volt a balesetem és az orvos szigorúan egy hét pihenést ajánlott. Dolgozni megyek! Igen, elhatároztam már semmi sem állíthat meg. Felkapok egy fekete csipke melltartót a hozzávaló bugyival, és egy bézs színű, középcombig érő testhezálló ruhát. Hozzá egy nem túl magas sarkú cipőt választok de még nem veszem fel. Olyan izgatott vagyok! A kezembe fogom a cipőmet és a barna dolgozótáskámat. Szinte már ugra-bugrálok a konyhába.

   - Mrs. Jones! - a jókedvet nem is tudom leplezni - Megkérhetném, hogy szóljon Sawyer-nek, hogy 10 perc múlva indulunk?

   - Igen, asszonyom.

   - Köszönöm. 

Visszaszökdécselek a szobába, felkapom a cipőt és megyek is a fürdőbe. Ízlésesen feltűzöm a hajamat. Kezembe kapom a táskám és hagyok egy üzenetet Christiannak:

"Elmentem dolgozni, ne aggódj, nemsokára itthon leszek. Addig is szeretünk: A."

Igen ez megfelelő lesz! Szépen a párnájára rakom és megyek a kabátomért. Sawyer már vár rám.

   - Jó reggelt! - köszöntöm vidáman.

   - Jó reggelt, asszonyom. Biztos benne, hogy készen áll? - érzem, hogy aggodalmat a hangjában.

   - Igen, biztos. Megértem az aggodalmát Sawyer, de már tényleg jól vagyok. 

Azzal fogom a kabátomat és megpróbálom felvenni. Sajnos gyorsabban, mint kéne, ezért felszisszenek. Sawyer aggódva néz, és felsegíti. Hálásan nézek rá. Kinyílik a lift ajtaja és belépünk. Vajon miért gondoltam azt, hogy Christian vár rám a liftben? Nagyon hiányzik. Felsóhajtok.

   - Mr. Grey hamarosan megérkezik, ne aggódjon, Taylor is vele van.

   - Taylor is elment? - na jó, nem kell aggódni, ha Christian azt mondta, hogy minden rendben, akkor az úgy is van. 

   - Igen, asszonyom. 

   - Oh, értem. Köszönöm.

Csöndben maradunk. Egyikünk sem szól egy szót sem. Mikor leérünk, akkor jut eszembe, hogy lehet nem raktam el a telefonomat. Tényleg, reggel óta el is feledkeztem róla. 

     Kutakodok a táskámban, miután már elindultunk. Meg is van. Megnézem. Egy e-mail jött Christian-tól nem sokkal azután, hogy felkeltem.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Feladó: Christian Grey

Tárgy: Probléma

Dátum: 2011. szeptember 22. 06:33

Címzett: Anastasia Grey

Ana! 

Elhúzódott a probléma, nem kell idegeskedned, minden rendben. Talán csak délben érek haza, de sietek. Sokat gondolok rád. 

Ne csinálj semmi butaságot!

Szeretlek

Christian Grey

Elnök-vezérigazgató, Grey Enterprises Holdings, Ins.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hogy lehet valaki egy e-mailben szerető férj és egy irányításmániás igazgató? Hát persze, hogy csak az én Christian Greyem, a kis Picipöttyem papája.

     Kezemet hasamra rakom, kinézek az ablakon és így teszek addig amíg meg nem érkezünk a SIP-be.

KÖVETKEZŐ FEJEZET

Író:
Hát ez lenne az! Kritikát, aki akar írjon! ;) Örömmel fogadom! :) Következő rész/fejezet hamarosan.